Itt, Stájerországban sokszor találkozunk a hétköznapokban olyan kifejezésekkel, melyeket a helyiek a mindennapi kommunikációban használnak, mi mégsem értjük elsőre, ha "Hochdeutsch"-ot tanultunk.
Ilyenek azok az igekötők, amelyek irányt jelölnek (be, ki, fel, le, ide, oda).
A németórán tanuljuk, hogy ha valaki be szeretne jönni az ajtón, és mi benn tartózkodunk, azt mondjuk neki: herein!
Ha kimegyünk az ajtón, akkor pedig: wir gehen hinaus.
Ha mi fenn vagyunk, a másikat pedig kérjük, jöjjön fel, azt mondjuk: komm herauf! Ha pedig leküldjük: geh hinunter!
Fenn találtok a témához egy rajzot is, melyen egyértelműen látható, hogy ha a másik mozgása felém irányul, akkor a "her" igekötőt használjuk, ha pedig a másik mozgása távolodik tőlem, akkor a "hin"-t.
Így lesz herunter és hinunter, herauf és hinauf, heraus és hinaus, herein és hinein, herüber és hinüber.
A stájer azonban sokszor nem ezt mondja - és más dialektusokban sem feltétlenül ezt használják.
Így keletkeztek a következők, melyek egyben a fenti igekötők stájer megfelelői:
oba/owa (herunter) és obi/owi (hinunter),
aufi/auffi (herauf) és aufa (hinauf),
außa (heraus) és außi (hinaus),
eina (herein) és eini (hinein),
uma (herüber) és umi (hinüber).
Elsőre talán ijesztő, és könnyen összekeverhető, mikor mit szeretne tőlünk a stájer kolléga, főnök vagy a szomszéd, hirtelen nem tudjuk, bemenjünk-e vagy inkább ki, fel vagy le. :)
Picit utánakérdezve, mégis van egy szabály ezekben a stájer igekötőkben is: mindegyiknél, ami a-ra végződik (aufa, oba, außa, eina), a mozgás felém irányul - ugyanúgy mint a "her" igekötőnél - , ahol pedig i-re végződik (eini, aufi, obi, außi), a mozgás tőlem távolodik - ugyanúgy mint a "hin" szócska használatánál.
Szép napot kívánok!